Bach-virágeszenciák * Esettanulmány
Bíbor kasvirág

Az elveszett méltóság nyomában

 

Zoltán. Harmincas fiatal férfi. Atléta. Súlyosan mérgező család. Bántalmazott gyerekkor. Apa iszik. Anya veréssel nevel. A dicséret teljes hiánya. Irreálisan magas elvárások. Szigor, megfenyítés, elutasítás és magány.

 

Betört és megtört. Nem tudja merre tart az élete. Úgy érzi, csak sodródik. Pedig sok mindent elért a sportban, karrierjében. Szeretne felállni és újra a tükörbe nézni büszkén, arra aki. De bármit is tesz, nem tud. Sosem elégedett magával, a teljesítményével, izmai nagyságával és erejével. Lazítani pedig végképp nem tud. Egyrészt, mert magába szívta gyerekkorától, hogy pihenni, játszani bűn. Lazítani pedig ott lehet, ahol az ember biztonságban érzi magát. Ahol nem kell éberen, minden pillanatban ugrásra készen figyelni és várni, ki inzultál, kiabál vagy áll elő valamilyen megoldhatatlan feladattal.

 

Milyen következtetéseket von le az életről egy gyermek ilyen környezetben?

A világ veszélyes. Csak magamra számíthatok. Erősnek kell mutatnom magam még akkor is, ha csak egy puha, gondoskodó ölelésre vágyom. Megtaposnak és belém rúgnak. A magány védelmet ad. Hiába teljesítek 3 ember helyett, akkor is egy szarrakás vagyok.

S ahogy ezt a történetet meghallgatom, – nem az első találkozásunk már – leemelem az Európai virágeszenciák könyvét a polcomról. Lapozgatok. Tudom mit keresek. Majd lassan és artikuláltan, a mondatok között szünetet hagyva, olvasni kezdek belőle:

 

„Bíbor kasvirág, a méltóság eszenciája”

„Aktiválja szervezetünk önvédelmi rendszerét, megerősíti pszichikai integritásunkat. Azok számára, akik úgy érzik, egy jelentős sokk, trauma következtében, a jelenlegi, vagy a múltban átélt rossz bánásmód miatt teljesen összeomlottak és nem képesek visszatalálni elvesztett belső méltóságukhoz. Úgy érzik megsemmisítették őket és teljesen idegen számukra mindaz, ami velük történik.”

 

Itt látom, hogy valami nagyon mély dolog történik Zoltánban. Megrendül. Megérzi annak az ezer kéznek a súlyát, mely a földhöz szorította őt eddig. Legördülnek az első könnycseppek szemeiből. Csendben vagyok. Csak a zsebkendőt nyújtom oda. Hagyom neki, hogy elveszett méltóságának darabjait ennek az eszenciának az ereje által elkezdje magában felismerni és újra összeszedni.

Egy pár perc után megszólal:

- Én nem tudom milyen az, ha az embernek van méltósága. Nem ismerem ezt az érzést. Lehet nekem soha nem is volt.

Mély csönd.

- Akkor most cseppenként fogunk feltölteni vele. – válaszolom.

S megkapja az eszenciáját.

Zoltán arcán pedig valamiféle reménysugarat vélek felfedezni. Igen. Képes lesz a méltóságát, integritását, testét ért megaláztatásokon és támadásokon felülemelkedni. Hosszú út áll előtte, hogy arra az emberre, aki a tükörből visszanéz rá, tisztelettel tekintsen.

De minden út az első lépéssel kezdődik.

 

A Bíbor kasvirágról..

A bíbor kasvirág általános univerzális gyógyító, erős védelmet ad vészhelyzetek, traumák, természeti katasztrófák, járványok idején. Segít megőrizni belső stabilitásunk és integritásunk. Helyreállítja a sérült identitást és segít áttérni a régi traumatizált önképről az új, integrált énünkbe.